A hidrogén, mint főhős
Titokzatos, tiszteletet érdemlő, futurisztikus szereplőként jelenik meg általában a hidrogén a világ filmtermésében. Vajon mennyire igazságos a filmipar hidrogénről festett képe?
Az 1996-ban bemutatott Láncreakció című tudományos-fantasztikus akcióthriller ugyan nem olyan ismert film, mint a Mátrix, vagy a John Wick széria, de a főhőst játszó Keanu Reeves itt is egyedül kell megküzdjön olyan demonizált ellenfelekkel, akik valamilyen zárt, tradícionális rendszert képviselnek.
A film középpontjában egy hidrogén alapú láncreakció felfedezése és ennek vélt vagy valós veszélyei, illetve következményei állnak. A történet szerint a Chicago-i Egyetemen azon dolgoznak, hogy a vízből kinyerhető tiszta energiaforrás (hidrogén) megoldja a világ energiagondjait, és a tudóscsapat – köztük Keanu Reeves – fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy megzabolázza és szabályozottá tegye azt a bizonyos láncreakciót. Holott a valóságban a hidrogén munkára fogása az üzemanyagcella révén már rég megoldott, egyáltalán nem fenyeget kontrollálhatatlan láncreakció beindulásával.
Egy mai fiatalnak furcsa lehet, de a 20. század végének filmtermésében rendre visszatérő legenda, hogy egy globális összeesküvés el akarja rejteni a világ elől a tiszta és olcsó áramtermelés módját. Általában a Góliát elleni Dávid szerepét valamilyen, műszakilag homályosan definiált tiszta és abundáns technológiára szokták bízni a filmekben, akkoriban pont kapóra is jött a vízből nyert hidrogén. A cselekmény mindig inkább krimi vagy akció: versenyfutás a titkos technológiai receptért. Ennek során persze alig tudunk meg valamit magáról a hidrogénről.
Ezért is nagyon érdekes, ahogyan majdnem három évtizeddel később, a James Bond filmekből kiöregedő Daniel Craig jelentős visszahangot keltő filmjében szintén a hidrogén az egyik központi szereplő. A 2022-ben, a Netflix által gyártott Tőrbe ejtve 2 – az Üveghagyma rejtélyében a kristályos, szilárd hidrogén egyik formája körül alakul ki kriminális helyzet. Ez az anyag ugyanis – illetve: a feltalálója, Miles Brno (akit Edward Norton alakít) – az örök, akár ingyen energiaellátás lehetőségét ígéri.
A komédiának, de detektívfilmnek sem utolsó alkotást a brit EnergyVoice nemrég megnézette Varró Lászlóval, aki mielőtt a jelenlegi, üzleti környezetért felelős alelnöke lett a Shellnek, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) vezető közgazdásza volt. Azt kérték tőle, hogy a filmet tudományos, energetikai fókuszú szemüvegen keresztül értékelje. A szakember arra jutott, hogy miközben a filmet élvezettel nézte, „energiás geekként kicsit elégedetlen volt” a főszereplővel. Mármint azzal, ahogyan a hidrogént a filmben beállították. Nem az a kérdés, hogy a hidrogén lehet-e a jövő energetikai alap-üzemanyaga, hanem az, hogy a filmben bemutatott megoldás a jelenlegi tudás szerint elképzelhető-e. A szakembernek az tetszett, hogy a világmegmentő elgondolás akár működhetne is, de az még inkább, hogy a filmben az energetikai innováció is központi szerepet kapott. Ugyanakkor, mint arra Varró László felhívta a figyelmet, a kristályosítható hidrogén koncepciója bár nem lehetetlen, sok más probléma megoldásán túl válna elérhetővé, mint amit a film bemutat, és ami végül egyfajta Armageddonhoz vezet.
A szakember szerint a tudományos és technológiai fejlesztések alapján nagyon valószínű, hogy az Üveghagymában bemutatott megoldás, mely szerint egy lakóépület – még ha az egy kastély méretű objektum is – önálló hidrogénelőállításra és -ellátásra rendezkedhetne be, valószínűtlen megoldás. Az energiaellátáshoz a hidrogént sűríteni kellene – márpedig egy ilyen, pusztán 5 kg hidrogént tárolni képes rendszer költség és biztonság alapon kinövi a lakóház méretet. Pláne, hogy a hőszivattyú olcsóbb és veszélytelenebb megoldást kínál már ma is.
A hidrogénnek az iparban, a közlekedés nehézgépjárműves (vonat, hajó, kamion stb.) szegmensében, valamint az ipari folyamatok karbonmentesítésében (például az acélgyártásban) van a megfelelő helye. Meg ott, ahol egy-egy nagy infrastruktúrába lehet energiatárolóként ilyen rendszereket illeszteni.
„A hidrogén alapú energiatermelés inkább hosszú távú, szezonális villamosenergia-tárolásként jelenhet meg – magyarázta a lapnak Varró László, hozzátéve, hogy különösen igaz ez az olyan struktúrákban, mint a német, ahol jellemzően téli a csúcsigény, és az országban hatalmas méretű napenergia-termelés zajlik. „Az ilyen erőművek azonban szinte biztosan a vezetékes hidrogénellátásra fognak támaszkodni, extrém sűrítés igénye nélkül. Az utólag épített gáztárolókkal pedig technológiailag kiforrott tárolási megoldást fognak kínálni” – mondta Varró.
Bükkábrány működőképes prototípust ad Magyarországnak. Ha jobban megismerik az emberek, akkor a hidrogént övező áhitat helyét átveszi a valós megbecsülés. A hidrogén a következő években a filmvászonról biztosan átkerül majd a hétköznapi életbe. Varázsereje elvész, de jelentősége egyre nőni fog!