Miért nincs még mindenhol zöldhidrogén farm?
A hidrogén a legkönnyebb anyag a világon, sok szempontból ideális energiaforrás. Azonban a gyártása, tárolása és felhasználása megoldandó feladatokkal jár, az európai piacon lévő ára sem definiálható egzakt módon. Ahhoz, hogy igazán hétköznapi használatú anyaggá válhasson, a biztonságos és gazdaságos használatát kell tudni szavatolni.
A hidrogénben koncentrálódó erő óriási. Energiasűrűsége nagyobb, mint az általunk ismert bármely, nem radioaktív üzemanyagé. A kémiaórák durranógáz kísérlete is látványos, pedig ott csak néhány molekulányi hidrogén lép reakcióba az oxigénnel. Azonban 1 kilogramm hidrogén energiatartalma (33,6 kWh) nagyobb, mint az utakon futó kis villanyautók, például az elektromos Mini Cooper SE akkumulátora (28,9 kWh), melyek 1-2 mázsát is nyomhatnak önmagukban. A hidrogén a benzinnél is kedvezőbb energiasűrűséget mondhat magáénak: míg 1kg hidrogén 120MJ energiát tartalmaz, 1 kg benzin 44-46MJ-t.
A hidrogén azonban kényes anyag is: a tárolása, a szállítása, de még az átfejtése is odafigyelést igénylő tevékenység. Ki kell zárni a szivárgást és bármilyen kémiai reakció lehetőségét. Tárolása történhet nagy nyomáson, akár cseppfolyósítva, vagy hűtött állapotban, vagy valamilyen származékos vegyületben.
Ezek a paraméterek régóta ismertek már, hiszen a hidrogént a vegyipar, az élelmiszeripar és az elektronikai gyártás is használja, és egyre több példát látunk a közlekedésben, anyagmozgatásban is: vannak például hidrogénnel hajtott targoncák. A hidrogén felhasználási területeinek felskálázása azonban még épp csak megkezdődött: az energiatermelési és -tárolási, valamint a dekarbonizációs célú felhasználás gyerekcipőben jár.
A villamosenergia termelésben a hidrogénnel most kezdtek hozzá az első, 1 GW méretű elektrolizáló megépítéséhez. A kohászatban, a szén kiváltására irányuló kísérletek kézzelfogható eredménnyel kecsegtetnek: 2025-ben elindulhat az első spanyol „zöldacélgyár” –csökkentett karbonlábnyommal üzemelő kohókkal Az ipari célú felhasználásban pedig egyelőre az európai vezető szerepet felvállaló németek is csupán a keretek kidolgozásának megkezdéséig jutottak el. A jogszabályi környezetet a berlini kormány például úgy szabja át, hogy az újonnan épülő gázerőműveknek hydrogen readynek kell lenniük – hasonlóképpen a kiskereskedelmi forgalomban kapható lakossági kazánokhoz. A jelenleg is hidrogént (jellemzően földgázból előállított szürke hidrogént) használó vegyipari szektornak pedig a megújuló energiával előállított zöldhidrogénre kell majd átállnia. Ez az alapozás jellemzi a vállalati szintet is: megkötötték az első szerződéseket a hidrogénvezetékek nyomvonalát illetően. Vagy ahogyan a brit olaj és gázipari óriás BP jelezte: Wilhelmshavenben (ahol tavaly rekordidő alatt épült meg az első német LNG-kikötő) 2030-ra átépíti a meglévő gázvezetékes infrastruktúráját, hogy azon hidrogént szállíthasson.
A jellemzően napelem rétek és szélfarmok közelében épülő hidrogén farmok elterjedése csak idő kérdése. Előtte azonban azt még tisztázni kell, hogy a megtermelt zöldhidrogénnek mik legyenek, mik lehetnek a preferált felhasználási területei. Azt kell meghatározni, hogy ez a koncentrált, de nagy mennyiségben körülményesen és költségesen szállítható energiaforrás hol tud a leghatékonyabban hasznosulni az adott rendszer számára. Irányadó lehet ezügyben a német kormány hidrogénstratégiája, mely a villamosenergia termelést, a koncentrált ipari-vegyipari felhasználást, a vasúti-közösségi közlekedést és a nehézteherszállítás területét jelölte ki erre. Úgy látták, hogy e szektorokban a kis területre központosított hidrogén infrastruktúra képes lesz ellátni a tárolási és töltési feladatokat. Azt is valószínűsítik, hogy a hidrogénfarmok a koncentrált energiaigényű területek (például az ipari parkok üzemeltetőinek, energiaszolgáltatóinak) szolgálatába állnak majd úgy is, hogy a helyszíni hidrogéntermelés mellett ilyen üzemanyagcellás áramtermelést is meghonosítanak. A németek a hidrogént nem adják oda lakossági felhasználásra. Ezzel szemben a magyar hidrogénstratégia számol azzal, hogy a földgázhoz 5-10 százalékban kevert zöldhidrogén használata idővel az ország károsanyag kibocsátását csökkentheti.