Mire elég a bükkábrányi hidrogén?
Az 50 ezer dollárba kerülő új Toyota Mirai tankjába 5kg hidrogént lehet tankolni. Ezzel a mennyiséggel, mintegy 650 km megtételére képes az autó. A bükkábrányi elektrolizáló maximális hidrogéntermelési kapacitása óránként 18 kilogramm. Nemzetgazdasági szemüvegen át nézve ez a mennyiség nem számít nagynak. Nem oldja meg egy csapásra Magyarország energiafüggetlenségének kérdését. Ugyanakkor bizonyítékkal szolgál arra, hogy a technológia működik, fenntartható.
Elméletben ez a rendszer (a kellő mennyiségű és időben a nap egészét lefedni képes zöldáram forrás biztosítása esetén) képes lenne 0–24 órában is termelni, ami alapján évente 160 tonna hidrogén előállításáról lehet beszélni, mint termelési maximumról. De ez egy elméleti mennyiség, a projekten dolgozó szakemberek számításai szerint az eredetileg tervezett módon (vagyis: csak a helyi termelésű zöldenergia, napelemes termelés felhasználásával) termelt, lokális hidrogénből évente 40-50 tonna közötti mennyiséget lesz képes előállítani.
Ez az évi 40-50 tonna hidrogén 8-10 helyközi járatot lenne képes ellátni, ha a buszok átlagos futásteljesítményével kalkulálunk. Egy ilyen helyközi vonalon futó busz esetében napi 30-35 kg hidrogén elfogyasztásával számolhatunk.
A Bükkábrányi Energiaparkban a helyi naperőműből erre allokált árammal az 1 MW kapacitású, Plug Power gyártmányú elektrolizáló bontja hidrogénre és oxigénre a vizet. Ezt a berendezést, illetve a kapcsolódó nyomásfokozó és palackozó berendezéseket a Ganzair Kompresszortechnika Kft. szállítja, az elkészült termék pedig „labortiszta” minőségű hidrogén, ami azt jelenti, hogy nem csak energetikai hasznosításra, de akár gyógyászati vagy egyéb tudományos célra is alkalmas az anyag). Ezekben az iparágakban sokkal kisebb volumenekkel dolgoznak, ráadásul a minőség az árakban is visszaköszön.
A Bükkábrányi Energiapark célja azonban nem is elsősorban a mennyiségi termelés, hanem az innováció életképességének demonstrálása. A pilot üzemnek az is célja, hogy általa a cégcsoport megszerezze az üzemeltetési, műszaki, technológiai, szabályozási jogi, stb. tapasztalatokat, továbbá megismerje és megoldja mindazon problémákat és elvárásokat, amit egy működő hidrogén üzem támasztani tud.
Noha a világ néhány pontjáról érkeztek már arról hírek, hogy gigawattos, megújuló-alapú hidrogéngyárak alapköveit rakták le, ugyanakkor a kisebb, gyorsabban telepíthető, valamilyen helyi igényt gazdaságosan ellátni képes 1-2 megawattos üzemek terén még koránt sincs olyan sok tapasztalat, mint gondolnánk. Ebben a mérettartományban a Bükkábrányban szerezhető gyakorlati tapasztalatok felbecsülhetetlenek, a régiónkban pedig példanélküliek. Pedig idővel ilyenek kell, hogy gombamód szaporodjanak: például hogy kiszolgálják egy hidrogén töltőállomás lokális hidrogénszükségletét. Egy ilyen önálló üzemhez ugyanis egyszerűbb odajuttatni a vizet és az áramot, hogy aztán a hidrogént helyben állítsa elő. Ráadásul az Európai Unióban a villanyautó töltőhálózat kiépítésére vonatkozó TEN-T tervhez hasonlóan, létezik egy roadmap arról, hogyan kell elterjedniük a hidrogén töltőállomásoknak. A decentralizált hidrogéntermelés terjedéséhez jól jönnek majd a bükkábrányi tapasztalatok.