Mire jó a hidrogén #4 – ipari alapanyag

Amikor 2019-ben a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) publikálta a tanulmányát  a hidrogén jövőjéről,  a világ még épp csak kapizsgálni kezdte, hogy a klímavédelemért szükségessé váló átalakulásban a zöld hidrogén szerepe kulcsfontosságú lehet. A 2018-as adatok szerint a szinte kizárólag földgázból előállított hidrogén legnagyobb felhasználója az olajipar volt. Az olajfinomításhoz (a nyersolaj hidrokrakkolása és kéntelenítése során) használt hidrogén a teljes globális hidrogénfelhasználásnak mintegy felét, évi 38 millió tonnát tett ki. Az ettől nem sokkal elmaradó, 31 millió tonnás hidrogénigényt jelentő ammóniagyártás (mely zömmel a Haber-Bosch eljárással, légköri nitrogén és tiszta hidrogén felhasználásával történik) pedig 80 százalékban a műtrágya ipart szolgálta. Csupán évi 4 millió tonna hidrogént igényelt minden más terület összesen: a vegyipar (zsírok és olajok hidrogénezésére, metanolgyártáshoz), a fémgyártás (például: hegesztés, plazmavágás) és az elektronikai ipar is. További felhasználó az élelmiszeripar és a gyógyszeripar.

A pandémia és a gazdasági visszaesés ellenére, amikor az IEA tavaly szeptemberben kiadta az iparági előrejelzését, már egészen más számokat közölt: a 73 millió tonna helyett a világ hidrogéngyártási mennyisége 2021-ben elérte a 94 millió tonnát, és bár a növekedés legnagyobb része a hagyományos ipari és vegyipari felhasználásokból származott, az acél- és fémfeldolgozó ipar, az elektronikai és a gyógyszeripar is „rárepült” a hidrogénre. De az üzemanyagcellára épülő megoldások hidrogénigénye is láthatóvá vált a globális adatsorban. Éppen úgy, ahogyan a zöldhidrogén gyártás is felfutóban van: a bejelentett projektek elektrolizáló berendezés igénye aktuálisan évi 8 GW, ami az iparági bejelentések alapján 2030-ra meghaladhatja a 60 GW/év értéket is.

A zöldhidrogén, mint dekarbonizációs energiahordozó potenciálisan minden olyan iparágban szóba jöhet, ahol szén-dioxid-csökkentésre van szükség. Azon az alapon, hogy a globális szén-dioxid-szennyezésnek akár a 8 százaléka is az acélgyártás nyakába varrható a felhasznált koksz és egyéb szenek égetése miatt, a zöldhidrogén sikeres megoldás lehet a ThyssenKrupp és a Steag acélmű projektjében, de a világ legnagyobb acélgyártójaként számon tartott China Baowu Steel Group (Baowu) zöldenergia stratégiájában éppen úgy, ahogyan az RWE egyenesen tengeri szélerőművekre fókuszálva ígért zöldhidrogén megállapodásának. A Dunaújvárosban kiépült, nem csak a Dunaferrt jelentő acélipari központ pedig a két magyarországi hidrogénvölgy egyikeként, szintén a helyzet nyertese lehet.

A hidrogént az élelmiszeripar eddig is használta telítetlen zsírokból telített olajok és zsírok előállítására, az elektronikai ipar félvezetők előállításhoz, de LED-ek, kijelzők és napelempanelek gyártásához is, miközben a legnagyobb érdeklődés az energiatárolási megoldásokat kíséri. De a hidrogén bizonyított már a cementiparban is: a HeidelbergCement brit leányvállalata, a Ribblesdale-i gyárában majdnem két éve demonstrálta, hogy a cementégető kemence és a hidrogéntechnológia összevonható. A lengyelországi Kolninban a Sweco pedig azt mutatta be, hogy akár egy klasszikus hulladéklerakóból is kialakítható hidrogénüzem. Követendő példa lehet akár a MOL számára is, ahogyan az osztrák OMV 1500 tonna éves termelési kapacitású schwechati beruházásával a saját bio-alapú és fosszilis üzemanyagainak hidrogénezését készíti elő.